Háromszoros túljelentkezéssel debütált a 2011-2012-es tanév első félévében a Semmel- weis Egyetem - a hallgatók által szabadon választható - jelnyelvi képzése. A harmincórás kurzus elvégzésével természetesen nem lesznek képzett jeltolmácsok a jövő orvosai, a jelbeszéd alapjainak elsajátításával azonban nagymérték- ben megnő a siket, illetve nagyothalló páciensekkel történő megfelelő minőségű kommunikáció megteremtésének esélye.
Mi közöm hozzá? - teszi fel a kérdést minden egyes Esélyóra kezdetekor Szabados Józsefné jelnyelvi tolmács, az Esélyek Háza külsős munkatársa. Valóban: az ép, kicsattanóan egészséges, iskolai környezetben fejlődő általános- és középiskolai diákok számára a hallás természetes adottság, és az is nehezen feldolgozható információ, hogy a mintegy 60 ezer hazai siket, és mintegy 300 ezer nagyothalló egy része nem születésétől fogva hallássérült, hanem élete során valamely külső behatás következtében vált azzá.
Szabados Józsefné jelnyelvi tolmács egy székesfehérvári Esélyórán
Mindannyian érintettek lehetünk tehát, ezért különösen örömteli a Semmelweis Egyetem által indított képzés ténye, az pedig, hogy az előzetesen kalkulált 25-tel szemben 75-en jelentkeztek belső indíttatásból a speciális oktatásra, komoly reményt adhat a jövő orvosaiban bízó meglévő és leendő betegek számára.
A jelelő-oktatás különlegessége, hogy számos orvosi kifejezésnek nincsen még jelnyelvi megfelelője, így a nyelv a diákokkal együtt fejlődik, az önként jelentkező hallgatók pedig speciális esetben akár (jel)nyelvújítóként is beírhatják magukat a történelemkönyvekbe.
