A halál az élet természetes velejárója, ha nem lenne, talán a léttel járó csodálatos adományoknak sem tudnánk maradéktalanul örülni. Amikor azonban olyan embert szólít el, aki ereje teljében fáradhatatlanul cselekszi a jót, akkor nehéz, nagyon nehéz elfogadni megérkezését.
Csajbi Lászlóval, a székesfehérvári Esélyek Háza nyugdíjasoknak szóló számítástechnikai tanfolyamainak oktatójával januárban az ő rendkívül precíz elvárásainak megfelelően egyeztettük a február 1-én induló képzés részleteit, azonban a 2011-es Kattints rá, nagyi! szériájából már csak az első órát tudta megtartani.
Ekkor még nem tudtuk mekkora a baj: a kórházba rutinműtétre bevonuló, a rendszeres tornának és a Velencei-tavi kerékpártúráknak köszönhetően kicsattanóan egészségesnek tetsző egykori katonatisztről elképzelhetetlennek tűnt, hogy ne hordana ki lábon bármilyen betegséget. Most pedig nincs többé. Felfoghatatlan.
A fehérvári nyugdíjas-közösség szimpátiáját és megbecsülését tudása mellett végtelen türelmével és jóindulatával is kivívó, népszerű tanár úr mostantól égi oktatást tart az informatikával odafent ismerkedőknek.
2010 Esély-díjasa március 21-én lett volna 47 éves. Isten vele, őrnagy úr, nyugodj békében Laci!
