Együtt, egymásért!

A fogyatékkal élők mindennapjait interaktívan bemutató Esélyórát tartott partnerszervezeteivel a székesfehérvári Esélyek Háza 2011. szeptember 8-án, csütörtökön a tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskoláján. Az intézmény elsőéves hallgatói aktívan érdeklődő közönségnek bizonyultak, így történhetett meg, hogy az általános- és középiskoláktól eltérően nem csengetésekkel negyvenöt perces tanórákra tagolt oktatási időben alaposan rá kellett húzniuk az előadásokat tartó kollégáknak. Ez persze örömhír, végül is erről szól az egész történet.

Sikerült kifognunk közel s távol az egyetlen esős napot, így hűvös, borongós időben kelt útra a három személyautóból és egy kisbuszból álló konvoj, hogy szervezett keretek között adjon esélyt különféle modern üzleti tudományok elsajátítására vállalkozó tinédzsereknek befogadókészségük növelésére. Hivatalból sem lehetnek előítéleteink – ahogyan nincsenek is -, ráadásul hiszünk is abban, amit csinálunk, mindenesetre kíváncsiak voltunk, hogyan viszonyulnak majd a gyermek- és felnőttkor határán egyensúlyozó, különféle menedzserszakokon okuló fiatalok vak-, mozgás-, hallás és értelmi sérült barátainkhoz?

Jól.

Kattintson a képre a galériáért!

Az órák megkezdését követően ötven perccel jeleztük először a múló időt a folyamatos derültséghullámból – meg persze a látottakból – ítélve jó hangulatú előadásokat tartó aktivistáinknak, majd egy óra elteltével próbáltuk rávenni őket, hogy lassacskán fejezzék be, várnak a csörgőlabdák a tornateremben. A háromnegyed kettes kezdést követően végül három óra magasságában jutottunk el a sportcsarnokba, hogy az érdeklődők kipróbálhassák a talán legnépszerűbb paralimpiai sportágat. A szabályokat rugalmasan alkalmaztuk többek között a helyszínre, illetve a résztvevők ruházatára és a szakágban való járatlanságára tekintettel, amiből a nagy lelkesedésnek köszönhetően néha pókfocira emlékeztető tömegjelenetek jöttek létre.

Kattintson a képre a galériáért!

A lényeg azonban itt is megvolt, a vállalkozó szellemű fiúk-lányok minden mozdulatán érződött, hogy a látás hiánya majd' minden elsajátított mozgásformát felülír. Ha csak egy emberben is mélyen, hosszú távra hatóan rögzültek a helyenként talán sokkoló tapasztalatok, már nem hiába áztunk kerekesszék-pumpálás közben a turul tövében.